Kitárt ablakok

Írta T. Austin-Sparks

SZEPTEMBER

Az Újszövetségben a körülmetélkedést szellemi és belső körülmetélésnek tekintik. Pál ezt egészen határozottan kijelenti: "Nem az a körülmetélés, ami külsőleg, a testen van... az igazi körülmetélés a szív körülmetélése" (Róm 2:28-29). "Mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Isten Szellemében szolgálunk" (Fil 3:3). Ez egy szellemi dolog, egy belső dolog; a szívből való. És egyszerűen azt jelenti, hogy az Úr Jézus keresztjében a természet szerinti életet és a természeti élet érvelését, vagy az önmagunkért való életet - az önös élet akaratát, az önös élet vágyakozását - a Kereszt lemetszette.
A Kereszt levágta az önös élet szempontjait és megnyilvánulásait és bezárta az ajtót. A természeti élet semmilyen megnyilvánulása számára nincs nyitott ajtó. A Kereszt azt mondja: "Az ajtó bezárult; halál nyugszik rajta". Ez a szellemi körülmetélés. István, abban a páratlan beszédében, ami a meggyilkolásához vezetett, egy ponton így kiáltott fel az őt üldöző és megkövezni készülőknek: "Ti kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek" (ApCsel 7:51). Mit értett azon, hogy "körülmetéletlen szívűek és a fülűek"? Azt, hogy semmi mást nem voltak hajlandóak befogadni, csak ami nekik tetszett. Az előítéletesség a körülmetéletlen szív egyik biztos jele. Ugyanígy a bigottság, a fanatizmus, és minden, ami az Istvánt halálba sodró helyzetet létrehozta, a körülmetéletlen szív jele. Erre gondolt. Még mindig jelen van az Én, a természet szerinti élet érvelése és vitatkozása. Még mindig ott van az Én a maga vágyaival és érzéseivel, amely önmagát tolja előtérbe. Mindezekre a Kereszt, a szellemi körülmetélés azt mondja: "Nem!".

(Részlet "A Kereszt és az Élet útja" című könyv 4. fejezetéből.)
By T. Austin-Sparks from: The Cross and the Way of Life - Chapter 4