Bölcsesség és Kijelentés Beszédei

Írta T. Austin-Sparks

2. Fejezet - Keresztyénség és a Gyülekezet

Mit jelent a Gyülekezet? (3.)

A Test, a Gyülekezet sohasem jelentett olyasvalamit, aminek önmagában kellene léteznie. Öröktõl fogva az volt vele a szándék, hogy legyen "teljessége Õnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel"/Efézusi levél 1:23/. Ennek következtében nem is létezhet sem a Fiútól elkülönülten, sem az Istennek Õbenne elrejtett terveitõl függetlenül. Ezek a tények, mint egyszerû kinyilatkoztatások, rendkívül mélyrehatóak és pontosak a maguk értelmében. Ezek az elvek vezérlik és határozzák meg azt, hogy mi a Gyülekezet. Ha valami a "Gyülekezet" nevet hordozza magán,(a szó Újszövetségben megszokott értelmezése szerint), de nem szerves folytatása a Õ Fiának ebben a világegyetemben, az nem létezik Isten gondolataiban.

- A Titok szolgálatában -

Nem a cselekedeteink, hanem a létezésünk (36.)

Krisztusnak, a Keresztyénségnek, és a Gyülekezetnek az ereje lényegét tekintve szellemi természetû. Nem arról szól, hogy mit cselekszünk, hanem arról, hogy ki volt és jelenleg ki a Krisztus, és kik vagyunk mi magunk, te meg én. Puszta jelenlétünknek sokkal nagyobb jelentõsége kellene, hogy legyen, mint szavainknak és tetteinknek együttvéve. A cselekedetek és a szavak a látható világban hatnak az emberekre, de az, hogy kik vagyunk, a láthatatlan világot érinti...

Nem arról szól a történet, hogy te a keresztyénséget választottad, hanem arról, hogy most már egy másik birodalomhoz tartozol, amelyiknek az a rendeltetése, hogy teljesen megsemmisítse a jelen való birodalmat, ahogyan a Mennyek Királyságának rendeltetése, hogy véget vessen ennek a Sátán királyságának. Mindez nem hivatalosan, tárgyilagosan történik, hanem szellemileg. A Sátán királyságának félretétele éppen annak arányában megy végbe, amennyire Krisztus mértéke jelen van az egyénekben, közösségekben, a Gyülekezetben. Ez krisztusi gondolatokat, krisztusi természetet, krisztusi szervezetet jelent.

-1953. Május

Kitartani a felépülésig (97.)

Dániel Babilonban tartózkodott. Babilon egyre emelkedõben volt, Jeruzsálem pedig romokban hevert. Tudjuk, hogy ez szellemileg mit jelent. Tudjuk, milyen az, amikor az emberek által létrehozott vallásos rendszer egyre erõsödik, az Úr népe pedig a Szent Szellem tökéletes vezetése helyett meg van kötözve. Dániel látta, hogy mindaz, ami az Úré, széttörve, romba döntve, miközben az Úr népét olyan dolgok tartják uralmuk alatt, amik Tõle teljesen idegenek.

Az a csodálatos, hogy Dániel mindezt nem tudta elfogadni, Jeruzsálem romos állapota ellenére kitartóan kereste a felépülést. Nem tekintette véglegesnek ezt a helyzetet. Tudta, hogy Isten legyõzhetetlen, és a maradványokon is biztosan helyreállítja az Õ bizonyságtételét.

- 1977. Július, "A Cél felé" magazinból, vol.6. no.4