„Hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk”

Írta T. Austin-Sparks

Az amerikai kiadó levele

Kedves barátaim Krisztusban,

2000. nyarának vége felé megkeresett minket Herald E. Hszu testvér, és elmondta, hogy 1964. január 30-án Sparks testvér feleségével Manilára érkezett a testvérek kérésére, hogy az Úr Igéjével szolgáljon közöttük. Ezek közül a manilai testvérek közül néhányan korábban Kínában szolgálták az Urat Watchman Nee-vel, és az Úrhoz való hűségük miatt sok üldöztetésben volt részük, amikor Kína kommunista lett. Azután Manilába kerültek az Úr útjai révén, ami mindig a kereszt útja.

Az összejöveteleket január 30. estéjén kezdték, és március 12. estéig negyvenkét alkalmat tartottak. Néhány nap kivételével délelőtt és este is összejöttek a Krisztusban testvérek. Hszu testvér elmondta, hogy ezekről az üzenetekről magnófelvétel készült, melyeket lefordítottak angolra, egy részüket pedig át is szerkesztette Sparks testvér. Ezeket a kéziratokat csaknem negyven éven keresztül gondosan megőrizték – hisszük, hogy az Úr állt e mögött – egy ilyen alkalomra várva, mint ez a mostani. Isten kegyelméből ez a testvér felajánlotta nekünk ezt a felbecsülhetetlen értékű kéziratot.

Így elkezdtük imádkozó szívvel olvasni és szerkeszteni ezeket az üzeneteket; és miközben ezt tettük, kezdtük felismerni, hogy az Úr nemcsak azokhoz szólt, akik Manilában gyűltek össze egykor, hanem örök Igét szólt Krisztus egész testéhez. Azoknak az összejöveteleknek a fő témája egyenesen az Úr főpapi imájából származott: „Hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.” Hadd idézzünk Sparks testvér egyik leveléből – egy levélből, mely éppoly időszerű ma, mint amikor megíródott: „A nagy ellenség nem adja fel eltökélt szándékát, hogy megrontsa a közösséget és tönkretegye az Úr munkáját azáltal, hogy megosztást támaszt népe között. Ez a gonosz munka egyre növekvő erővel érvényesül mindenfelé. Az ellenség azon van, hogy mindent leromboljon, ami azt eredményezhetné, hogy Jézus Krisztus teljes mértékben megkapja az Őt megillető helyet. Meg kell állnunk és ellenállnunk, és minden tőlünk telhetőt megtennünk, hogy megvédjük tőle ezt a területet. Ez sokba kerül, és megkívánja, hogy elengedjük mindazt, ami csak személyes, és egyedül Urunk nevének dicsőségéért és az Ő érdekeiért álljunk ki.” Sparks testvér a következőt is írta, ami jól mutatja, mennyire tisztában volt azzal, milyen ára van ennek a helytállásnak: „Biztos vagyok benne, hogy személyemet vagy szolgálatomat soha nem teszitek a megosztás alapjává. Nincs szükség arra, hogy valaki értem harcoljon; az Úr ül a trónon, és saját akarata szerint tudja igazgatni a dolgokat – míg mi imádkozunk és Benne bízunk.”

A lehető legkevesebb szerkesztést eszközöltük, és meghagytuk ezeket az üzeneteket abban a sorrendben, amelyben elhangzottak alkalomról alkalomra. Azért döntöttünk így, mert hisszük, hogy a Szent Szellem szólt az Ő szolgája által azon a negyvenkét összejövetelen. Ezért ezeknek az üzeneteknek örök eredményük lesz Isten ősellenségével és annak gonosz csatlósaival szemben, amint Krisztus teste megvalósítja mindezeket az életében a kereszt munkája által. Az a testvér, aki elküldte nekünk ezeket az üzeneteket, a következőt írta: „Már régen azt reméltem, hogy valaki, aki nagyra értékeli Sparks testvér szolgálatát, képes lesz megszerkeszteni és kiadni ezeket az üzeneteket, hogy Krisztus egész testének szolgálatára legyenek. Ezek az átiratok felbecsülhetetlen értékű kincsek, csak az örökkévalóság tudja számba venni értéküket! Hála az Úrnak.” Így az az imádságunk, hogy ezek az üzenetek Krisztus testét szolgálják, és ami a legfontosabb, adják az Úrnak az Őt megillető helyet.

Az emmanueli testvéreitektől